Az ember gyakran úgy érzi, hogy az egész világ összeomlik körülötte. De vajon ez tényleg így van?
A baj valóban csőstül jön, de hát mi egyszerű földihalandók mit tudunk tenni ellene?
A válasz egyszerűbb mint gondolnánk: semmit, csak ülünk és várjuk a végét... de mi van akkor, ha nem vagyunk erre képesek?
Akkor sincs semmi gond, hiszen "Nincs olyan probléma, amit kitartással nem lehet megoldani."
NAGY LÓFASZT!
Én eddig kitartottam, és tessék, ez lett az eredménye... Nem vagyok más, csak egy idegroncs.
Mikor már azt hittem, hogy nem lehet rosszabb, na akkor kurvára bebizonyosodott az ellenkezője...
Hát köszönöm szépen, én ebből nem kérek! Tudom, hogy sosem lessz, sokkal könnyebb, de talán egy kicsit tudok rajta változtatni, bár már a támogatást is elvesztettem, de hát ilyen az élet, még van pár dolog, amit nem vettek el az tőlem, például a zene, de már az sem sokáig fogom hallani, ha így megy tovább.......

A szerelem egy 10 éves szemével....

"A szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást."

"A szerelem az, amikor elmész enni valakivel és a sült krumplid nagyobb részét neki adod úgy, hogy az övéből nem is eszel."

"A szerelem: valaki megbánt téged. Nagyon mérges leszel rá, de nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy azzal megbántanád."

"A szerelem az, amikor a mamám kávét csinál a papámnak, de mielőtt odaadná neki belekortyol, hogy biztosan jó-e az íze."

"Az a szerelem, amikor azt mondod egy srácnak, hogy jó a pólója, és aztán ő minden nap ezt veszi fel."

"A szerelem egy olyan dolog, hogy egymás mellett ültök a kávéházban és egymás kezét fogjátok. Ez a szerelem. Egyébként egymással szemben ülnétek."

"A szerelem az, amikor a mamám tudja a papámról, hogy büdös és kövér, mégis azt mondja, hogy jobban néz ki, mint Robert Redford."

"Én tudom, hogy a nővérem szerelmes belém, mert mindig nekem adja a régi ruháit és vesz magának másikat."

"Amikor szerelmes vagy, a szempillád fel-le ugrál, és kis csillagok keringenek körülötted."

[A mennyből az égbe taszít....]

Hallom a hangját, látom az arcát
Érzem szíve minden bánatát....
Látom a a szívét, hallom a lelkét:
A mennyből a mélybe taszít...

Látom a könnyét, fogom a kezét
Tudom az összes szenvedését....
Fogom a vállát, látom az arcát:
A mennyből a mélybe taszít....

Érzem a kínját, tudom a baját.
Vinném a sorsát, csak láthatnám arcát
Ellopnám életét, hogy érezzem keservét:
A mennyből a mélybe taszít....

???

A világon minden összefüggésben van. semminek nincs egyértelműen jó, vagy egyértelműen rossz oldala... vagy mégis?
A kezdetek kezdetén, mikor még szinte csak az emberi lét hajnalán jártunk élt egy öreg bölcs. Senki nem tudta, hogy mikor született, vagy hogy egyáltalán született-e. Teljesen természetes tehát, hogy az emberek meséket, legendákat találtak ki az életéről és születéséről. Volt azonban egy alkalom, amikor a bölcs saját érzéseiről mesélt a hallgatónak, s ők csak figyelték, ahogy az öreg bölcs minden pillanatban más és más történetet regélt.
Az utolsó történet előtt megállt és hallgatóira nézett. Majd felállt, oda ment egy csonka katona emberhez és megszólította.
- Hol vesztetted el a lábadat barátom?
A katona fejét lehajtva, szégyenkezve válaszolt.
- A Nagy Csatában, az efferusok elleni küzdelemben. Letépték a lábam, mikor a fogjuk voltam. Ezt kaptam büntetésül, mert lemészároltam 25 társukat.
- És megérdemelted a büntetést?
- Testvérem! Te vagy a bölcs! Hogy kérdezhetsz ilyet? Egy lábamat áldoztam azért, hogy a vademberek ne törhessenek be hozzánk!
- És ha mégis bejutottak volna, akkor mi történt volna?
- Ezek mind vadak. Ha egy is bejutott volna közülük, akkor nem tudni mit tett volna.
- És ha csak mi ismertük félre őket?
A katona gondolkodóba esett. a földet bámulta és könnyei kezdtek hullani.
- Én nem tehettem róla! Ők akarták így! Én csak parancsot teljesítettem!

Ébredj!

Többször beszámoltak már róla, hogy a kínzások áldozatai, a szenvedéseik közben, visszavonulnak egy fantáziavilágba, amiből nem tudnak felébredni. Ebben a katatón állapotban az áldozat egy olyan világban él, ami ugyanolyan, mint a normális, kivéve, hogy itt nem kínozták meg őket. Az egyetlen mód az ébredésre az, ha találnak valahol a fantáziavilágukban egy utasítást, hogy ébredjenek fel. Ez tájékoztatja őket a jelenlegi helyzetről, az állapotukról, és felszólítja őket, hogy ébredjenek fel. Még ezután is, néha hónapokba telik míg készek arra, hogy maguk mögött hagyják a fantáziavilágukat, de kérlek ébredj fel!

Hotel

Egy férfi elment egy hotelba és a recepciós pulthoz fáradt, hogy kivegyen egy szobát. A recepciós hölgy átadta neki a kulcsát, majd azt mondta neki, hogy a szobája felé vezető úton van egy ajtó, ami nincs számozva, be van zárva és senki nem teheti be oda a lábát. Elmagyarázta, hogy az egy raktárszoba és tilos bárkinek is bemennie oda. Erre többször is figyelmeztette a férfit, mielőtt az elindulhatott volna a lépcső felé. Követte is a hölgy utasítását és egyenesen a szobájába ment, majd rövidesen lefeküdt. Habár a nő akaratoskodása felkeltette a kíváncsiságát, ezért a következő éjszaka elment ahhoz a bizonyos ajtóhoz és lenyomta a kilincset. Természetesen az zárva volt, ezért lehajolt, hogy be tudjon kukucskálni a széles kulcslyukon. Hűvös szellő járta át azt, szinte a szemét is csípte a hideg. 

Amennyit ki tudott venni szobából, az alapján nem sokban különbözött az ő saját szobájától és a sarokban egy nő volt, akinek a bőre hihetetlenül sápadt volt. A fejét a falnak támasztva, az ajtónak háttal álldogált. Egy ideig megdöbbenten bámulta őt, mivel nem tudta, hogy kicsoda lehet. Talán egy híresség? Esetleg a tulaj lánya? Már majdnem bekopogott, hogy a kíváncsiságának eleget tegyen, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Miközben még mindig bámulta őt, a nő hirtelen megfordult, ezért ijedten hátrahőkölt az ajtótól azt remélve, hogy nem vette észre, hogy kémkedett utána. Elment az ajtótól, egyenesen vissza a szobájába. A következő nap ismét visszatért az ajtóhoz és benézett a széles kulcslyukon. Ezúttal semmi mást nem látott csak vörösséget. Semmilyen alakot, vagy mozgást sem tudott kivenni a szobából, csak a teljesen mozdulatlan vörösséget látta. Azt gondolta, hogy az ott lakók biztos észrevették, hogy kémkedett utánuk az előző éjszaka, ezért letakarták a kulcslyukat valami piros dologgal. Kellemetlenül kezdte érezni magát, amiért gondot okozott a nőnek és remélte, hogy nem ment el panaszkodni a hölgyhöz recepcióra ez ügyben. 

Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálja kifaggatni a hölgyet még több információ reményében. Egy kis győzködés után, miután megígérte, hogy ezt senkinek nem fogja továbbadni, ezt mondta: "Hát, akkor elmondom magának, hogy mi történt abban a szobában. Még régen egy férj megölte ott a feleségét. Már azelőtt is azt vettük észre, hogy az emberek nem érezték magukat jól abban a szobában, de az a kettő nem volt átlagos ember. Teljesen falfehér volt mindenük, kivéve a szemüket, ami vörös volt."

Én  nem láttam, a szívet, mások meg nem látták az embert....