2011. szeptember 9., péntek

???

A világon minden összefüggésben van. semminek nincs egyértelműen jó, vagy egyértelműen rossz oldala... vagy mégis?
A kezdetek kezdetén, mikor még szinte csak az emberi lét hajnalán jártunk élt egy öreg bölcs. Senki nem tudta, hogy mikor született, vagy hogy egyáltalán született-e. Teljesen természetes tehát, hogy az emberek meséket, legendákat találtak ki az életéről és születéséről. Volt azonban egy alkalom, amikor a bölcs saját érzéseiről mesélt a hallgatónak, s ők csak figyelték, ahogy az öreg bölcs minden pillanatban más és más történetet regélt.
Az utolsó történet előtt megállt és hallgatóira nézett. Majd felállt, oda ment egy csonka katona emberhez és megszólította.
- Hol vesztetted el a lábadat barátom?
A katona fejét lehajtva, szégyenkezve válaszolt.
- A Nagy Csatában, az efferusok elleni küzdelemben. Letépték a lábam, mikor a fogjuk voltam. Ezt kaptam büntetésül, mert lemészároltam 25 társukat.
- És megérdemelted a büntetést?
- Testvérem! Te vagy a bölcs! Hogy kérdezhetsz ilyet? Egy lábamat áldoztam azért, hogy a vademberek ne törhessenek be hozzánk!
- És ha mégis bejutottak volna, akkor mi történt volna?
- Ezek mind vadak. Ha egy is bejutott volna közülük, akkor nem tudni mit tett volna.
- És ha csak mi ismertük félre őket?
A katona gondolkodóba esett. a földet bámulta és könnyei kezdtek hullani.
- Én nem tehettem róla! Ők akarták így! Én csak parancsot teljesítettem!