Ébredj!

Többször beszámoltak már róla, hogy a kínzások áldozatai, a szenvedéseik közben, visszavonulnak egy fantáziavilágba, amiből nem tudnak felébredni. Ebben a katatón állapotban az áldozat egy olyan világban él, ami ugyanolyan, mint a normális, kivéve, hogy itt nem kínozták meg őket. Az egyetlen mód az ébredésre az, ha találnak valahol a fantáziavilágukban egy utasítást, hogy ébredjenek fel. Ez tájékoztatja őket a jelenlegi helyzetről, az állapotukról, és felszólítja őket, hogy ébredjenek fel. Még ezután is, néha hónapokba telik míg készek arra, hogy maguk mögött hagyják a fantáziavilágukat, de kérlek ébredj fel!

Hotel

Egy férfi elment egy hotelba és a recepciós pulthoz fáradt, hogy kivegyen egy szobát. A recepciós hölgy átadta neki a kulcsát, majd azt mondta neki, hogy a szobája felé vezető úton van egy ajtó, ami nincs számozva, be van zárva és senki nem teheti be oda a lábát. Elmagyarázta, hogy az egy raktárszoba és tilos bárkinek is bemennie oda. Erre többször is figyelmeztette a férfit, mielőtt az elindulhatott volna a lépcső felé. Követte is a hölgy utasítását és egyenesen a szobájába ment, majd rövidesen lefeküdt. Habár a nő akaratoskodása felkeltette a kíváncsiságát, ezért a következő éjszaka elment ahhoz a bizonyos ajtóhoz és lenyomta a kilincset. Természetesen az zárva volt, ezért lehajolt, hogy be tudjon kukucskálni a széles kulcslyukon. Hűvös szellő járta át azt, szinte a szemét is csípte a hideg. 

Amennyit ki tudott venni szobából, az alapján nem sokban különbözött az ő saját szobájától és a sarokban egy nő volt, akinek a bőre hihetetlenül sápadt volt. A fejét a falnak támasztva, az ajtónak háttal álldogált. Egy ideig megdöbbenten bámulta őt, mivel nem tudta, hogy kicsoda lehet. Talán egy híresség? Esetleg a tulaj lánya? Már majdnem bekopogott, hogy a kíváncsiságának eleget tegyen, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Miközben még mindig bámulta őt, a nő hirtelen megfordult, ezért ijedten hátrahőkölt az ajtótól azt remélve, hogy nem vette észre, hogy kémkedett utána. Elment az ajtótól, egyenesen vissza a szobájába. A következő nap ismét visszatért az ajtóhoz és benézett a széles kulcslyukon. Ezúttal semmi mást nem látott csak vörösséget. Semmilyen alakot, vagy mozgást sem tudott kivenni a szobából, csak a teljesen mozdulatlan vörösséget látta. Azt gondolta, hogy az ott lakók biztos észrevették, hogy kémkedett utánuk az előző éjszaka, ezért letakarták a kulcslyukat valami piros dologgal. Kellemetlenül kezdte érezni magát, amiért gondot okozott a nőnek és remélte, hogy nem ment el panaszkodni a hölgyhöz recepcióra ez ügyben. 

Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálja kifaggatni a hölgyet még több információ reményében. Egy kis győzködés után, miután megígérte, hogy ezt senkinek nem fogja továbbadni, ezt mondta: "Hát, akkor elmondom magának, hogy mi történt abban a szobában. Még régen egy férj megölte ott a feleségét. Már azelőtt is azt vettük észre, hogy az emberek nem érezték magukat jól abban a szobában, de az a kettő nem volt átlagos ember. Teljesen falfehér volt mindenük, kivéve a szemüket, ami vörös volt."