Íze, hát hol kezdjem...
Sírtam. Na és? Megtehetem...
Érdekelt valakit amit mondok?
Előtte nincsenek titkok...
Ránézek és egy ismerős szempár vissza tekint rám.
Ettől ismét olyan vagyok mint egy titán...
Egy igaz barát.
Hallom a hangját,
Látom az arcát,
Érzem a fájdalmát.
Ettől különb ő, mint mások.
Hogy meghallgassam, nem is kéne más ok.
De az a szempár...
Túl őszinte, hogy elrejtsek előle bármit.
Ránézek és agyam kitárja kapuit.
A sok gond, ami még rám vár,
talán nem is olyan nehéz.
Csak kell hozzá egy segítő kéz...
Talán az övé lehet azóta az első,
mióta elment tőlem "ő"...
Hát segítsük egymást
tűzön-vízen át!
Mint két testvér, mint két igaz barát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése